Zseniális film. Még sokszor meg fogom nézni, érzem. Most csak egy pár gondolatot szeretnék összeszedni, amire inspiráltak a látottak:

Nagyon régóta nézek és olvasok már háborús történeteket, a legkülönbözőb korokból, harcterekről... De mindig is úgy éreztem, amellett, hogy a frontokon harcolók hősiessége is komoly és fontos téma, mégis mindig jobban megindítanak azok a történetek, amelyek a háború civil áldozatairól szólnak. Mert nekik néha sokkal nagyobb bátorságra van szükségük - egyszerűen csak a hétköznapi élet továbbéléséhez. Ők nem profi harcosok, kényszerből kell, hogy megküzdjenek azzal az ellenséggel, aki közvetlenül az otthonuknál fenyegeti őket. A filmben Mercedes gyáva kukacnak mondja magát, csak mert nap mint nap szó nélkül főz, mos arra a kapitányra, aki fanatikus módon, élvezettel gyilkolja a népét. Pedig mindenki más bátornak láthatja ezt a fiatal nőt, aki élete kockáztatásával segíti az erdőben harcoló családtagjait és társaikat! Számomra az ó bátorsága az igazán rendkívüli... És a doktoré.

Jó lenne, ha minél többen látnák ezt a filmet, és töprengenének rajta kicsit. Érdemes!